Merre tart az OpenMath

1. 1

   Ne csak a jó választ mondja meg, hanem a hibát is magyarázza el

   Most ennyit kapsz egy rossz válaszra: „Hibás – a helyes válasz 56”, és semmi többet. Pedig az app ennél sokkal többet tud: melyik feladat volt, mit írtál be pontosan, hány éves vagy, és mit gyakoroltál eddig. Ennyiből ki lehet írni egy mondatot arról, hogy milyen jellegű a hiba – eggyel elszámolás, felcserélt számjegyek, a klasszikus 7×8 és 6×8 keveredés –, a saját nyelveden, pont akkor, amikor segít.

   Azért ez az első, mert ez a legkisebb változtatás a legnagyobb hatással, és egy szülő azonnal észreveszi.

2. 2

   Azt gyakorold, ami tényleg nem megy

   Minden eddigi válaszod el van tárolva azzal együtt, hogy melyik szorzatról szólt – vagyis az app már most látja, hogy a 8-as szorzótábla lassan megy, a 2-es meg jól. Csak épp nem kezd vele semmit: a nehézségi szint az, amelyik gombot megnyomtad. A következő lépés az, hogy a feladatok észrevétlenül azok felé húznak, amiket tényleg elrontasz – anélkül, hogy a gyakorlás büntetéssé válna.

   Érdemes kimondani: ehhez főleg számolás kell egy táblázaton, nem nyelvi modell. Fontosabb a megfelelő eszközt választani, mint a legnagyobbat.

3. 3

   Visszajelzés, amit a tanár egyetlen javítással elküldhet

   Ma a tanár néhány kész mondat közül választ, amikor átnéz egy kvízkört. Helyette az app megírja az első változatot úgy, hogy tényleg arról szóljon, ami történt – „a nyolc hibából hét a 8-as szorzótáblában volt, és mindegyik több mint tizenkét másodpercig tartott” –, a tanár pedig átírja, mielőtt bárhová elmenne. Modell soha nem ír a gyereknek úgy, hogy előtte ne nézte volna át valaki.

   Azért ez a harmadik, mert alkalmanként ez spórolja a legtöbb időt, és eleve ember van a folyamatban.

Egy továbbira még várni kell, mert ahhoz hiányzik valamink: a feladat felolvasása. Egy lassan olvasó hétévesnél az óra az olvasást méri, nem a matekot – csakhogy a nálunk futó beszédmodellek a beszédet alakítják szöveggé, nem fordítva. Ehhez előbb magyar hang kell.